Interjú Varga B. Tamással

- Varga B. Tamás? Végzettségét tekintve okleveles kántor, okleveles ápoló és asszisztens, hittanár és újságíró. Mostanság hentes és dalnok. Tudom, nagy a kontraszt, de hát ez van. Hentes vagyok, mert így tudok segíteni magamon és családomon. Dalnok vagyok, mert így tudok segíteni hazámon. A hentesség amúgy családi vállalkozás. Szüleimmel és feleségemmel közösen műveljük. A dalnokoskodás pedig régi vágy, ami mára beteljesült.

- Persze. Egészségügyi szakközépbe jártam, és ezzel párhuzamosan végeztem a kántorképzőt. Mellette kántorizáltam szülőfalumban, Őrhalomban. Aztán ezt az időszakot félbe vágta másfél év katonaság. Utána tanítóképzőn próbálkoztam, nem túl nagy sikerrel. Akkoriban még nem is posztkommunista, hanem full kommunista oktató gárda volt az egyetemeken, főiskolákon. Nyilván a rendszerváltás egyik napról a másikra nem tudta kitermelni a maga értelmiségi rétegét. Ezzel az állapottal én nem tudtam mit kezdeni. Otthagytam az iskolát. Visszamentem kántornak, és mellette hittudományokat tanultam. Sajnos, itt sem tudtam kiteljesedni. Mert lépten-nyomon láttam, hogyan intézményesül Krisztus egyháza. Volt olyan falu, ahol pénzem nem volt, akadt, ahol becsületem nem volt. Sőt olyan is, ahol egyik sem. Ráadásul, ma ugye, sorra buknak ki a klérus szekrényeiből a csontvázak: ügynökösködő főpapok, pedofil egyházfik… nem is ragozom. Nekem volt „szerencsém” –ha csak érintőlegesen is – mindkét típushoz. Ez vezetett oda, hogy elhagyjam az egyházat. Na, nem a hitet! Azt sosem! Volt egy újságíró iskola, ami felvételt hirdetett. Így kezdődött média karrierem. Jöttek a rádiók, a tévék. Pénz is volt benne, tisztességes megélhetést biztosított. Bár, meg kell, mondjam, az igazán nagy beosztásoknak, és az ezzel járó iszonyatos összegeknek én még csak a közelébe sem jutottam. Ehhez az kellett volna, hogy mondjuk ne katolikus legyek, hanem, khm… más vallású. Hogy ne heteroszexuális legyek, hanem… na de nem ragozom. És hát az se lett volna hátrány, ha a kommunisták szekerét tolom, mint annyian körülöttem a médiában. Ezért aztán fogtam magam, és felmondtam az összes produkciónak, amiben dolgoztam. Pedig minden a felmondás ellen szólt. 12 év alatt elértem ugyanis, hogy az egyik legfoglalkoztatottabb forgatókönyv-író humorista lettem.

-Semmi nem áll tőlem távol, ami irodalom. Én is, mint minden irodalmár, úgy indultam, hogy elkezdtem olvasni. Sokat. Rengeteget. Mára a könyvtáramban 5400 könyv található. Biztos a fejemet fogom majd, ha az e-book kiterjesztés igazán elérhető és jól kezelhető lesz. Ugyanis, most mindenhol könyvek vannak a házunkban. Ez e-bookkal néhány DVD-n elfér majd. Csak ne szeretném annyira a nyomtatott sajtó lapjainak illatát! Ne szeretném a kezemben fogni, lapozgatni… Úgy gondolom, ezt az élményt felesleges leírnom, olvasni szerető embereknek.

Na és hát az irodalom számos műfajában kipróbálhattam magam. Írtam színdarabot, írtam verseket, karcolatokat, bohózatokat, kisebb-nagyobb lélegzetvételű jeleneteket. Amit most művelek, az is közelebb áll a megénekelt verseléshez, mint a könnyűzenéhez. Szeretném azt hinni, hogy a dalaim szövegei önmagukban is megállják a helyüket.

Mellette újságírói minőségben is tevékenykedek, a Kárpáti Harsona című internetes lapnál, mint főmunkatárs.

Aztán: egy időben kacérkodtam a színészkedéssel is. Na, most, a fellépések alkalmával, ilyen irányú ambícióimat is kiélhetem. Ugyanis a dalok előadása igazi beleélést kíván. Egy Magyar Hitvallást, egy Országsiratót, vagy egy Farkastanya bluest nem lehet faarccal előadni.

- Voltam én minden, csak akasztott ember nem. Például voltam zongoratanár a szécsényi zeneiskolában. Aztán tanítottam hittant általános iskolásoknak. De volt egy olyan időszakom is, amikor egy faipari cég irodavezetője voltam. Faházakat értékesítettünk kisebb-nagyobb sikerrel. Aztán –mint annyian Magyarországon – voltam munkanélküli is. Soha életemben annyit nem dolgoztam. Ugyanis nálunk a munkanélküliség úgy néz ki, hogy rengeteg munkával jár. Volt 10 hold földünk, azt műveltük. Főleg krumpli volt benne, meg zöldség. Nem tudom, láttál-e már 1 holdnyi zöldségpadot? Na, nekünk akkora volt. A kedves olvasók kedvéért, egy átlag zöldségpad olyan 2-3 négyszögöl. Hát a miénk 1600 négyszögölnyi volt! Esztergomban és Vácon, a helyi piacokon értékesítettük a terményt. Szóval, még piaci árus is voltam.

- Még az újságíró iskolában történt. Az egyik nagyelőadást Vámos Miklós tartotta. és adott egy feladatot: Örkény egyik egyperces novelláját kellett tovább gondolnunk. Többen próbálkoztunk, az enyém tetszett neki a legjobban. Bár megjegyezte, hogy eléggé morbid a humorom. Mi tagadás, tényleg az.

Az ORTT vegzatúra már sokkal később jött. Akkoriban már a Bumeráng nevű néphülyítő produkcióban voltam, mint vezető író. És –már nem emlékszem egész pontosan- írtam pár keresetlen sort Anettkáról, meg Fekete Pákóról. Az ORTT pedig megbüntette a Slágert 25 millió Ft-ra. Mondtam is akkor a Bochkoréknak: adjatok nekem ennyi pénzt, én nem írok egy sort sem, és egálban leszünk. Megjegyzem, a 6 és fél év alatt, amíg nekik dolgoztam, együttesen nem kerestem ennyit. Nekik viszont 25 millió csak úgy kábé 6-7 hónapnyi gázsi. Mármint fejenként. Szóval, más léptékkel gondolkodtunk.

- A népzenét én mindig is szerettem és műveltem. Volt, hogy csak énekeltem, de akadt, hogy citeráztam és furulyáztam népzenekarban. Idehaza is rengeteg népzenei CD-m van. Ha időm engedi, megyek népzenekarok fellépéseire is. Régebben táncházakba is jártam, de kétgyermekes, családos ember lévén, erre már nemigen jut időm.

Szóval, a népzene, mint jó alap, eleve adott volt. Ezt spékeltem meg néhány érdekességgel. Például moldvai csángó népdalt bossanova alapra helyeztem. Vagy székelyföldi forgatósból a felénél reagge-be mentem át. Persze a népzene nem minden számomban van jelen. Például blues-t is írtam. Hát ilyen se volt még azelőtt: nemzeti blues. Most már van.

De az első, stúdiózott számom Cseh Tamás emlékére íródott. Ebben sincs népzene. Ez amolyan stílusbéli tisztelgés a mester előtt.

Na de hogy kérdésedre ennél sokkal rövidebben válaszoljak: a zenei kultúra kútja (ahogy te nevezted) nyitva áll mindenki előtt. Abból bárki bármennyit, bátran meríthet. Csak tudod, a „tiszta forrásnál” sokkal olcsóbb a „palackozott” verzió. Egy kis gépzene itt, egy kis számítógépes buherálás ott, oszt jóvan. Így születhet meg egy év alatt 3-4 nagylemez is egyeseknek. Én a lemezemen már egy éve dolgozom. És még mindig nincs kész. De nagyjából ez a reális: 1 lemez – 1 év.

- Három vonalon indulok tovább. Először is ugye, itt van a Kárpáti Harsonában végzett főmunkatársi tevékenységem. Amibe sok minden belefér ám. Például éppen tegnap videóztam Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének előadását Rimaszombatban. E mellett megmarad a publicisztikai és hírkommentátori szerepkör is.

A második terv egy novellás kötet a palócokról. Én magam is palóc vagyok, ezért fontos számomra ennek a népcsoportnak a kultúrája.

A harmadik vonal pedig, természetesen a zenéé. Amint elkészül a CD-m, meg kell szerveznem egy lemezbemutató koncertet. Ami elég bajos lesz. Ugyanis már a dalokat is saját pénzből hangszerelem és stúdiózom. A koncertre viszont a zenészek nem fognak eljönni a két szép szememért. Szóval, ehhez már szponzori segítség kellene. Ha volna.

Mellette folyamatosan készülnek az új dalok. Amint anyagi kondícióim engedik, ezek is mennek a stúdióba, hogy újabb lemezre kerüljenek. És természetesen, mindeközben járom a vidéket. Megyek, ahova hívnak. Most, a hétvégén, május 2-án, Péderen adok egy koncertet délután 4-kor, a helyi művelődési házban. Előtte, negyed 10-kor pedig szentmisén orgonálok. Június 4-én, Trianon 90-dik évfordulóján Nagykörűn lépek fel, a Turul emlékműnél. De megyek augusztusban Gyöngyössolymosra is, a helyi Turul kör hívására. Előtte még kiveszem a részem a szlovákiai választásokból is. Az MKP felkérésére két koncertet is adok a Felvidéken: június 8-án Rimaszombatban, június 9-én pedig Kövecsesen.

Összességében elég sokfelé indult most el az életem. Akit esetleg még ennél is több információ érdekel rólam, az keresse fel honlapomat: www.vargabtamas.hu